Élet az életben..

Sikerül a gluténmentes élet minden szépségét és hát kissé árkénykos oldalát is megélni akkor, amikor még nem olyan rutinosan jár az ember ezen  az úton. Így vagyok ezzel én is. Azt már megtanultam,hogyan mondjam el a véleményem, úgy ,hogy ne bántsam meg a kérdezőt,amikor a szokásos kérdést felteszi: Akkor te most mit eszel? Eleinte,még hosszas magyarázkodásba kezdtem, hogy hogyan is lehet így élni és enni. De mára már megtanultam, hogy a legegyszerűbb választ adjam: “Amit te,csak más hozzávalókból”. Ezzel elértem,hogy érdekessé és ne “mássá” váljak. Sőt, néha még az is előfordul,hogy a beszélgetés végén, már receptet cserélünk. Vajon mikor jön el az idő, hogy nem tekintenek minket ufónak? Addig is jutalom minden, szép barnára sült kenyér és zsömle és minden olyan pillantás, a család többi tagjától,amikor a süti amit a tányérra teszek, a szépségével elcsábít mindenkit aki a közelébe kerül. Nekem szívem szerint az édes oldal az igazi kihívás. Szeretem azt a fajta “csatát”, amit akkor vívok amikor meg kell védem egy tepsi süteményt. Sosem egyszerű, és van amikor hagyom nyerni az ellenfelet. Hiszen ezzel is azt bizonyítom be, hogy a gluténmentes is ugyanolyan finom, mint a hagyományos verzió. Bár nekem már ez az élet a normális.  🙂